Már itthon

A korházból 5 nap után engedtek ki, amikor hazaértem, a házban még sem villany sem melegvíz nem volt... ilyen kis picuri voltam és ilyen kis puffancs.

apuék nem bírták ki, hogy ne nevezgessenek, így anyának csőrike voltam, apának pedig a száguldó fantáziája csak annyira futotta, hogy satu! Igazából, ha akarok, tudok igazán nagyon édes lenni!

Ez volt a második Facebook-os képem! 

Így ismert meg a világ- ez volt az első kép amit a szüleim megmutattak mindenkinek!

A történetem kezdete

A csíkszeredai kórházban jöttem a világra július 27-én, 22 óra 3O perckor. Ez mind annak idején volt még, 2O13-ban.

közel öt órát kinoztam anyukámat míg világra jöttem, azt mondják 3,75kg-os voltam és 52cm. Apám szerint volt az 4kg is, bár lehet, hogy csak rémeket látott! A jöttömnek mindenki örült, közel két órán át telefonálgattak és sms-ezgettek őseim!

Na, hát így néztem ki - kis szerencsétlenke, de lesz ez jobb is!

A nevem alakulása is érdekesen alakult. Először anyukám meg volt győzödve, hogy kislány leszek, így a Dóra nevet választották nekem. Amikor kiderült, hogy mégis a keményebb nem táborát fogom erősíteni, keresztanyám (Gizike) javaslatára, szinte Doru lettem. Áldott szerencse, hogy édesanyám előállt a Magor névvel. Megjegyzem, apám sokat gondolkodott a Huba néven és a Gergő is elhangzott egyszer-kétszer.

Világrajőttemkor, apám a ház felujításán dolgozott, míg édesanyám Székelyudvarhelyen várta, hogy mikor szánom már rámagam, hogy beköszöntsek a világba. Megjegyzem, Karola néni épp aznap ment férjhez...